#Róma:nemelsőnap

Most már tényleg indulunk: szállás is megvan, repjegyek kinyomtatva, levizsgáztam minden tárgyból… Június 17-én már nagyon izgatottak voltunk, ugyanis első közös nyaralásunkra készültünk és nem utolsó sorban a barátom első utazása repülővel. Na igen, a tériszonyán hamar segített az út előtt néhány kupica Jaigermeister, így mondhatni lazán vette az akadályokat..

Megérkeztünk a reptérre, szokásos tömeg fogadott bennünket. Mivel olcsó repjegyet vettünk, így poggyászt nem adtunk fel. Végülis egy dologgal kevesebb, amiért aggódni kell az út során. Kézi poggyász nálunk, mindent elcsomagoltunk. Biztonság kedvéért én vittem magammal gluténmentes kenyeret, meg rágcsálnivalót… mondván ki tudja mi vár rám odakint?

Elköszönés, átvizsgálás, a szokásos procedúra, és már bent is voltunk a terminálon. Pontosabban a terminál előterében megdöbbenve álltunk a biztonsági kapuk közvetlen közelében levő képernyők előtt. “A Ryanair Rómába tartó járatait a mai napon, sztrájk miatt törölték.” Ugye nem is kell ennél többet leírom, hogy mit is gondoltunk legbelül.

Egy kis segítséggel, de kijutottunk újra a terminálra, ahol a szüleim vártak minket a Ryanair ügyfélstandjánál. Arra a napra 3 járat volt meghirdetve, egy a miénk előtt sem indult már el, tehát annak az utasai, a mi járatunknak az utasai álltak ott hosszú kígyózó sorokban, várva, hogy hátha felférnek valamelyik járatra, ami még a héten indul. Tudom, tudom ez a fapadosok hátránya.. De el kell, hogy mondjam, hogy sem az AirItalia, semelyik légitársaság nem közlekedett egyik római reptérre sem. Szerencsénkre apukám szemfüles módon, egy idős, tolószékes bácsinak segítve be tudott menni az amúgy üvegajtókkal bezárt ügyfélkiszolgáló helységbe, ahol lehetett átkérni a jegyeket másik időpontokra. Mit volt mit tenni, én is bementem, bár egy spanyol hölgy megállított márpedig, ha ő sem mehet be akkor én sem, de hajthatatlan voltam, így bejutottam. Egy nagyon kedves hölgy segített nekünk és hálistennek már a következő napra kaptunk egymás mellé szóló jegyet, és “cserébe” átrakták nekünk egy nappal későbbre az érkezés időpontját.

Bár tartottunk, hogy a szállásunkat nem tudjuk átrakni, de erre is jó az Airbnb, főleg ha nagyon kedves a szállásgazdád. Írtunk Albertonak egy sms-t, hogy mi történt és már rögtön vissza is írt, hogy hallott a hírről, hogy sztrájkolnak az olaszok, ugyanis aznap volt az EB fontos meccse, ahol ugyanis az olaszok is játszottak.. Megszólalni nem bírtunk, annyira mérgesek voltunk, de legbelül már nagyon vártuk. Hazajöttünk, ettünk, aludtunk és következő nap kezdődött minden elölről.

Reptér, búcsúpuszi, biztonsági kapu, és végre nincs törölve a járatunk. Megvettük a szokásos magyarmódi Unicum-Pálinka ajándékkombót és már ott is ültünk a gépen. Mivel imádok repülni, és főleg az ablak mellett ülni, így nem volt kérdés, hogy hova foglaltunk helyet.

img_0892

A mesés Olaszország

Tehát megérkeztünk.. Kánikula, napsütés, szárazság. Nagyjából így tudnám jellemezni a repülő és az olasz terminál közti megtett utat. Hamar megtaláltuk a reptéri transzfert, ami a legközelebbi metróállomáshoz vitt minket. Potom 1,20 euroért vitt el minket a kb. 30 perces úton. Szerintem ennél olcsóbb megoldást senki sem tud!

Sajnos nem túl a belvárosban találtunk szállást, így metró, még egy metró, még egy busz és egy kis séta után érkeztünk meg. Fáradtak voltunk és szomjasak. Alberto már aranyosan ott várt ránk a buszmegállóban. Bemutatott minket a barátainak, megtörtént az ajándékátadás és már el is ment a többiekkel. Nagyjából ez volt a hét folyamán a leghosszabb együtt eltöltött időnk vele. Olyan volt, mintha Róma külsőben lett volna egy albérletünk. Alig láttuk hazajönni, vagy ha hazajött, akkor is a szobájában volt. Na meg persze mi sem töltöttünk a sziesztán kívül sok időt a házban. Szóval Albertot mindenkinek nagyon sok szeretettel ajánljuk, mert tiszta, ápolt a lakása, az ágy kényelmes, és városnézésre tökéletes ennyi pénzért. Alberto albérletét itt tudjátok megnézni, hogyha kedvet kaptatok hozzá: Airbnb.

A nap legfontosabb ténye mégis az volt, hogy végre megérkeztünk. Átöltözünk, és már mentünk is be a városba. Kerestünk egy olyan helyet, ahol lehetett valamit enni. Valami, ami pizza, isteni finom, és gluténmentes. Persze már jó előre kikerestem a helyeket, de amikor teljesen ismeretlen környéken vagy, még a térképen sem tudsz kiigazodni.

PIROS PONT RÓMÁNAK: Szinte mindenhol ingyenes osztogatnak vagy ingyenes tömegközlekedés térképet, vagy a “tourist inform”ban ingyenes térképet, amin a nevezetességek fel vannak tökéletesen tüntetve.

Első gasztroutunk a belváros szívébe vezetett. Sikátoros utcák telistele voltak emberekkel, utcai árusokkal, zenészekkel, bűvészekkel, turistákkal, fiatalokkal… élettel. Ez az egyik, ami miatt hamar szívünkhöz nőtt Róma. A hangulat, az ízek, az illatok.

Egy kis mutogatós-activitis segítséggel eljutottunk az első étteremig. Már távolról megdobbant a szívem, amikor megláttam a nagy búzakalász emblémát, gondosan áthúzva egy egyenessel. Bizony, az első gluténmentes pizzéria. Külön étlap a gluténérzékenyeknek, és külön a nem érzékenyeknek… Igaz olvastam már korábban, arról, hogy Olaszország a gluténérzékenyek mennyország… na de hogy ennyire? Álmomban sem gondoltam volna.

Voglia di pizza, ez a mennyország első helye.. Vékony tésztájú, puha, bazsalikomos, szalámis, sajtos, isteni.. Néhány percig szavakat nem találtam. Sosem ettem még ilyen finom pizzát mióta gluténérzékeny lettem.

logo-c

Az árak egyáltalán nem voltak vészesek: a sima pizza 9 euro volt, amíg a gluténmentes 10 euro. Persze az extravagánsabb pizzák drágábbak voltak, de a különbség mindenhol az az 1 euro volt, ami szerintem egyáltalán nem vészes. A kiszolgálás is tökéletes volt, és még egy idős zenész is harmonikázott nekünk vacsora közben, ami még különlegesebbé varázsolta az esténket. Erre a helyre minden esetre többször visszatértünk.

img_0899

Megérkeztünk és ez volt a lényeg. A vacsora, a város hangulata és a meleg esti séta feltöltött minket, és készen álltunk a következő túrás, fárasztó, de élményekkel teli napokra.

Hamarosan folytatom a második nap beszámolójával.

Addig is arrivederci!

Dóri

Advertisements

#úticél:Róma

Mint már az első bejegyzésben is említettem, életem egyik legszebb nyaralását, Olaszországban töltöttem. Nem csak azért, mert a szerelmemmel utaztam és töltöttem 8 csodálatos napot, hanem azért is, mert végre értelmet nyert a ‘gluténmentes pizza lehet finom is’ fogalom… de az ételekről majd később!

  • Hogy is fogtunk neki az utazás megtervezésének?

Február végén gondolkoztunk azon, hogy hova is mehetnénk a nyáron. Nem volt semmiféle szempont, csak az hogy viszonylag költséghatékonyan oldjuk meg az utazást. Ugyanis azt az elvet valljuk, hogy világot látni megyünk, és ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, nem kell 5*-os szállodában lakni, és business osztályon utazni egy repülőn. Nyilván a legtapasztaltabb utazók számolgatnak, hogy mikor a legjobb repjegyet venni (általában hét elején, reggeli vagy esti órákban a célszerű), de nekünk pont szerencsénk volt: 8600 Ft-ért találtunk jegyeket oda, egy főnek… Azaz, ha egy kicsit osztunk-szorzunk, akkor két főre, oda-vissza repülőjegyet vettünk kevesebb, mint 36 ezer forintért. Ami valljuk be őszintén nem túl drága… Szóval legalább már a repülőjegyünk megvolt, a szállást pedig hagytuk későbbre.

d614358fc83f7c6959a3d7b7e8ba902b

  • Lassan szállást is kéne foglalnunk…

Ez a mondat pontosan 1 hónappal az utazás előtt hangzott el közöttünk miután több, mint egy hónapon át kerestünk Couchsurfing-en megfelelő szálláshelyet, mint később kiderült, teljesen hiába. Vagy nem válaszoltak a surfölők, vagy főként egyedülálló férfiak ajánlották fel takaros kis otthonukat fiatal, attraktív nőknek.. Nos igen, éreztük, hogy ezzel nem fogunk egyről a kettőre jutni, muszáj volt eggyel drágább megoldást találnunk, és ezért választottuk az Airbnb-t. Sokan kérdezték tőlünk, hogy nem tartunk a megosztáson alapuló, netes, “veszélyesnek” titulált helyektől? Kezdetben a mindkettőtől tartottunk.. De aztán eldöntöttük, hogy Airbnb-n keresünk szállást. Előtte kaptunk rengeteg hasznos tanácsot a barátainktól, hogy hogyan is érdemes szálláshelyet keresni:

  • Első és legfontosabb, hogy ha még olcsóbban szeretnél utazni az Airbnb-vel, hívasd meg magad valamelyik ismerősöddel, aki már rendelkezik fiókkal, ugyanis a rendszer úgy működik, hogy ha meghívnak téged, akkor te is kapsz 8-9000 Ft kedvezményt az első utazásodból, és a meghívó küldő is kapd majd 23 ezer forint körüli összeget, ha valóban elutazol arra a helyre, ahová először mész az Airbnb-n keresztül.. Tényleg megéri!
  • Olyan szállásgazdát keress, akinek van legalább 2-3 értékelése. Hidd el, abból ismered be a potenciális szállásadót talán a legjobban.. Más emberek tapasztaltai nem mindig a legjobbak, de ebben az esetben másra nem nagyon számíthatsz.
  • Központ környékén keress szállást, ha még olcsóbban szeretnél utazni, mivel megspórolod a tömegközlekedésre elköltött sok eurót. Ez sajnos nekünk nem sikerült, de azóta tanultunk a dologból, és a mostani prágai utunkra már a központban foglaltunk szállást.

d50cf906de92bbd8a6d8d2e219bb07f5

Nem sokáig húztuk az időt, le is foglaltuk drága olasz barátunk Albertonak a nappaliját, mindösszesen 29 663 Ft-ért 7 éjszakára, 2 főnek… Ugye, hogy milyen baráti ár? És akkor még nem is sejtettük, hogy a nappalival együtt, egy olasz barátra is szert tettünk.

Összefoglalva eddig az piszkos anyagiakat: 1 hónapunk maradt az utazás napjáig… Eddig úgy álltunk, hogy egy főre költöttünk

  1. 18 000 Ft-ot oda-vissza repülőjegyre
  2. és… 15 000 Ft-ot szállásra 1 hétre

Ha belegondolunk, ahhoz képest, hogy minimális összegből terveztük kihozni a szállást és az utazást, nagyon jó arány. Már csak a belépőjegyekért és az ételért kellett fizetni… és azt gondolná az ember, hogy mivel egy gluténérzékeny nehezen talál éttermet, ahol ehet, és ha talál is ott horror árakon juthat hozzá a pizzához, vagy a carbonárához, az nagyon téved.. Na de erről részletesebben a következő bejegyzésben mesélek.

Dóri

(a képek forrása: pinterest.com)

#első

Ha most nem kezdem el, akkor senki sem fogja helyettem megtenni az első lépést…” És egyéb ehhez hasonló gondolatok járnak már sokadik hete a fejemben… Hogy miről is fog szólni, azt sosem tudtam. Csak egyet tudtam, hogy nem állok be a divatblogok sorába, mert az nem az én világom. Aztán feltettem magamnak a kérdést: mit is szeretek csinálni az életben? Utazni és enni… és önfeledten vidámnak lenni.

Lassan 2 éve, hogy kissé megváltoztak az étkezési szokásaim, ugyanis kiderült: gluténérzékeny vagyok. Igen, ez a lisztérzékenység… nem tej, nem tejpor, hanem liszt. Sokszor szembesültem azzal a 2 éve alatt, hogy ez a betegség nem túl mókás, főleg ha utazásról van szó. Akár táborozóként, akár turistaként, akár egyszerű egyetemistaként sem könnyű. Idén először Olaszországban éreztem azt, hogy mégsem veszett el minden gluténmentes étterembe vetett reményem. Az igazi mennyországban érezhettem magam (erről majd később részletesebben)… Ezért aztán innen jött az ihlet, hogy kéne egy blog. Egy blog – minden olyan utazni vágyó embernek, aki akár érzékeny, akár nem – olyan helyekről, úti célokról, ahol jártam; olyan éttermekről, streetfood étkezdékről, ahol megkóstoltam már isteni gluténmentes ételeket, italokat; akár Magyarországon, akár külföldön.

Remélem, kedves mindenki, aki olvassa ezt a bejegyzést, hogy tudtok majd csemegézni, ötleteket meríteni mind abból, amit összegyűjtök nektek, hogy hasznos tanácsokkal és ideális helyszínekkel foglak benneteket elárasztani,s ti is pont annyi örömötöket lelitek benne, mint ahogy én is.

Nos, ez is megvan, életem legelső blogbejegyzése. Íme.

Dóri

(kép forrása: pinterest.com)