#Róma:másodiknap

Végre valahára megérkeztünk, egy hatalmasat ettünk, aludtunk és máris kezdődhetett  a második fantasztikus napunk.

Mivel volt sok időnk, így mindenre elég időnk jutott. Vannak párok, családok, utazók, akik csak 2-3 napra mennek. De szerint Róma ennél jóval többet ér.
Először a Trevi kút felé vettük az irányt. Végig borzasztóan meleg, fülledt volt az idő, nehezen bírtuk, de nem volt mit tenni. Szóval a Trevi kút: képekről, azt hinné az ember, hogy valami kis falacska, amin vannak szép márvány szobrok, pénzt is dobálhatsz bele, csobog, és rengeteg turista van, de nem olyan hű de nagy szám. Most kezdjük onnan, hogy már a főútról, (ami nagyjából 5 percnyi sétára van a kúttól) lehetett hallani a csobogást.

A kúthoz vezető út, a kedvenc kis házikómmal

Megérkezel és az embertömeg elképzelés, az csak enyhe kifejezés: emberek egymás hegyén hátán vannak, fotózkodnak, pénzt dobálnak, selfiebotoznak.. A kút valami meseszép, álom, csoda, és nem hiszed el, hogy ilyen robosztus műemlék, hogyan lehet még mindig ennyire lenyűgöző. Az egyik kedvenc helyünkké vált, kétség kívül. Gondolj bele, még egy képbe sem fér bele, el sem tudod mesélni másoknak azt a csodát amikor meglátod, ezt TÉNYLEG látni kell.

A kút után a Piazza Navona felé vettük az irányt. Fontos tudni, hogy ha terekről van szó, Róma verhetetlen benne. Ugyanis, minden 10. lépés után tuti, hogy egy piazza-ba botlasz, ami persze egyáltalán nem gond, mert némelyiknek gyönyörű szökőkút díszeleg a közepén, amiből iható víz folyik!

PIROS PONT RÓMÁNAK: itt tényleg minden kútból iható víz folyik, azaz ha pénztárcakímélő utazásra vágysz, akkor nem kell mást vinned itthonról csak egy palackot, és élvezheted a finom ivóvizet, ami közel sem olyan ízű, mint az itthoni csapvíz.

img_0904

Piazza Navona gyönyörű hely, érdemes egy néhány percet sétálni az ovális alakú, három szökőkúttal díszített téren, de ennél több időt mi nem töltöttünk itt, ugyanis várt minket a Pantheon és az ebéd!

Már nagyon éhesek voltunk, szóval kénytelenek voltunk egy igazi, hideg gelattoval enyhíteni éhségünket… amit nem bántunk annyira. Belépünk egy mezei fagyizóba, és mikor megkérdezem a 70 éves bácsikát, hogy “senza gluten”, és közben nagyban mutatok a tölcsérre, ő bájos vissza mosolyog és bólogat. Mondta olaszul (amit egy kicsit megértettem, mivel spanyolul tanulok), hogy letisztítja a szedő kanalat, mielőtt a fagyit adja nekem, és már mutatta is, hogy melyek a gluténmentes fagyik. Teljes volt a ledöbbenés. Nem az, hogy tudják, hogy mi az hogy gluténmentes, de még az idős emberek is tisztában vannak ezzel. Szóval, jött a fagyi, az élvezet, a gombócok, amik a melegtől marha gyorsan olvadtak.

A fagyizóval szemben a barátom figyelmes lett egy kapura, ami tárva nyitva volt, és csak úgy jöttek-mentek a turisták, nem turisták. Kíváncsi lett, hogy mi lehetett ott, és hát én sem maradhattam ki a mókából. Na most bementünk, és egy múzeum gyönyörű belsőkertjébe értünk. Telis tele volt narancs és citromfákkal.. A nap is sütött, építészetileg álom szép volt az épület is, és kérdeztünk magunkban: kell ennél több?

Pantheon, vagy pizza, carbonara vagy Pantheon.. nehéz döntés volt, mert már nagyon éhesek voltunk. De mégis a Pantheon győzött. Hosszú volt a sor, de szerencsére annál kevesebbet kellett várnunk, hogy bejuthassunk a második csodába, ami szintén nem fér bele egy képbe. Mindig nagy hatással vannak rám az olyan épületek, amiket addig a percig csak történelem könyvben láttam, és végre megláthattam az igazi, omniózus épületet.

img_0907

Azt hinnéd, hogy csak álmodozol, de aztán megcsíped magad.. ez tényleg ilyen érzés. És ez még csak az első teljes nap volt Rómában, mi lesz még itt a következőkben? Belegondolni is élmény volt. Végül annyira belelendültünk a túráinkba, hogy nem is ebédeltünk.

Folytattuk a túrát az Angyalvár felé, ami nem messze volt a Pantheontól. Térképen minden olyan messzinek tűnik, de valóban nem az. Aki teheti, mindenhova sétáljon mert olyan gyönyörű utcákat, boltíveket, negyedeket láthatnak, amit buszon vagy villamoson utazva nem igazán, vagy egyáltalán nem.

Na de miért is ekkora kuriózum az Angyalvár? Nos kívülről egy egyszerű kővárnak tűnik, de valójában amikor belépünk a termekbe, elakad a lélegzetünk a meseszép, arannyal agyon díszített termektől. Ugyanis ide menekült a Vatikánból a Pápa támadás esetén, így ide rejtették a fontosabb értékeiket.

Innen csodál kilátás fogadott bennünket Vatikánvárosra és a háttérben a Szent Péter bazilikájának kupolája is látszik, amit következő nap meg is másztunk.

img_0909

Sétáltunk, buszoztunk, kalandoztunk. Így telt a napunk hátra levő része. Este nem volt sok kedvünk keresgélni a városban más, gluténmentes étterem után, így ugyanoda mentünk vissza, mint előző nap este. A menü a szokásos volt: pizza, víz, kellemes hangulat, no meg remek társaság.

img_0911

Hazafelé hatalmasat sétáltunk, bolyongtunk a városban. Az idő tökéletes volt: meleg volt, nagyon élt a város még este 11-kor is. Az éttermek, a terek tele voltak játszó gyerekekkel, fiatalokkal. Kicsit siettünk haza, ugyanis következő napra, még nagyobb túrát terveztünk: irány a Vatikán.

Dóri

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s