#Róma:harmadiknap

Korábbi bejegyzésekben még nem meséltem arról, hogy hogyan is oldottam meg a reggelit, és az ebédet gluténmentesen. Nos, az Airbnb-hez nem jár automatikusan reggeli, így kénytelenek voltunk mi kitalálni a menüt. Reggelire általában vagy gluténmentes kekszet ettem vagy valami kenyeret felvágottal. Mind felvágott, mind keksz volt a közeli közértben, ahol az eladó fejből sorolta, hogy a gluténérzékenyek mit ehetnek a boltból és mit nem, vagy melyik ételen van: “nyomokban tartalmazhat glutént” felirat. Zsenális.
Ebédre nem igazán volt szükségünk. Mivel általában 8-9 körül keltünk fél 10-kor reggeliztünk. Vagy kekszet, vagy egy szendvicset elcsomagoltunk, de alapvetően olyan meleg volt egész nap, hogy csak vizet kívánt az ember, s mint már korábban is írtam, vízből nem volt hiány: minden kútból lehetett hideg, iható vizet meríteni.

Eljött a nap, amikor a Vatikán felé vettünk az irányt. Szintén borzasztóan meleg nap volt. Szállásadónk már mondta aznap, amikor megjöttünk, hogy foglaljunk jegyet a Vatikánba, mert a sorban állás elég nyomasztó lesz ilyen melegben. És ez valóban így volt. Míg azok az emberek akik nem foglaltak, egy hosszú, kígyózó sorban álltak a tűző napon, addig mi 2,5 perc alatt, sorban állás nélkül juthattunk be ebbe a csoda helyre.

MI EZEN A HONLAPON FOGLALTUNK JEGYET A VATIKÁNBA!

(Lehet, hogy felárat számol fel a netes foglalásra, de az a pár euró kifizetődik, amikor nyáron meglátod a szenvedő arcokat a hőségben és tudod, hogy neked nem kell várni…)

Beléptünk a csöppnyi kis országba, és már elfogott bennünket az érzés, hogy nem hittük el, hogy ott vagyunk. Olyan mesebeli volt. Az egész ottlétünknek volt egy meghitt hangulata, hogy annyit mindent hallottunk már, annyi képet láttunk már a Vatikánról, és a Szent Péter bazilikáról, és most ott voltunk.

A Vatikáni Múzeum jelentősebb darabjai lenyűgözőek voltak. Látni mindazt, amit mindaddig csak a történelem könyvekben láttuk, tényleg hihetetlen volt, még így közel fél év eltelte után is. Pazar kilátás nyílt a patinás szobákból a kertre, régi mozik képek fogadtak bennünket a szobákban, és természetesen a Laokoon szoborcsoportot sem hagyhattuk ki.

A Sixtus kápolna a múzeumi túra legvégére maradt. Sajnos akkora volt a tömeg, hogy rendőrök tereltek minket és köteleztek a folyamatos haladásra. Fotót tilos volt készíteni, az olaszok, hasonlóan mint a többi déli nép, ismertek a temperamentumokról.. nos, ha bármelyik rendőr meglátott egy telefont a magasban, fotózva a plafonon található bármelyik freskót, rögtön elkapták az illető kezét, és majdnem kitépték belőle a telefont. Na jó, talán nem volt ennyire durva a helyzet, de minden esetre szigorúan vették a tiltást. Szerencsére kis szemfülesek voltunk és bekapcsolva a telefonunk belső kameráját, le tudtuk fotózni a legismertebb freskót, az Ádám teremtését.

img_0587

Ezután a bazilika felé vettük az irányt. Belépve elénk tárult a legcsodálatosabb szentély, amit valaha láttunk. Lenyűgöző volt, hogy ilyen sok ideje, egy ekkora építményt emeltek ide. Természetesen a kupolát megmásztuk, mind az 1024 lépcsőjével, de kilátás káprázatos volt. Mint, ahogy a képen is látható, bár nagyon kicsik a székek de a fél tér tele volt velük, ugyanis a következő nap a Pápa tartott nyilvános misét, és arra készültek.

Vatikán tényleg megér egy napot. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az egyik legfárasztóbb napunk volt, de egyben a legemlékezetesebb is. Megmásztunk sok-sok lépcsőt, de még mentünk tovább, mert egyrészt várt a finom vacsora a Pantheon melletti, kis zegzugos étterembe, másrészt várt még ránk a Pantheon is.

img_0907

Szerintem csak elég ránézni a képre, és már lehet látni, hogy ez is mekkora csoda volt számunkra. Ingyenes belépés, csodálatos, nyugodt és meghitt belső, tökéletes pihenés egy hosszú nap levezetésére. Amikor bent leültünk a padsorokra, a nap besütött a kupola lyukas tetején, és tényleg varázslatos érzés volt, a fényáradatban ülni és elképzelni, hogy ezen a helyen réges-rég mi is történt.

Hogy őszinték legyünk, nem töltöttünk el sok időt bent, mivel éhesek voltunk már, így az egyik lábunk itt, a másik lábunk már az étteremben volt.

img_0923

Az olasz ismerőseink azt mondták, hogy Nápolyból a pizza, Rómából az igazi carbonara származik… Szerencsére egy olyan helyre ültünk be, ahol kézzel (!!!) gluténmentes környezetben gyúrták a GM tésztát nekem a carbonarahoz. Persze, most lehet hogy azok akik nem érzékenyek, nem értik mi ebben a nagy dolog, de ez tényleg nagy dolog!

PanthareiAz étterem neve Pantharei volt, és körülbelül 2 percre volt a Pantheontól. Egy kis belsőkertbe kellett bemenni, és talán 9 euroért ettem a tésztát. Igaz, hogy egy férfinak nem lett volna túl laktató adag, de nekem tökéletesen megfelelt. A mi, (legalábbis az én) carbonarammal ellentétben semmiköze nem volt a tejszínhez, és a sonkához. Ezen a tésztán igazi, hatalmas darab bacon volt, finom fűszerekkel és tojással ízesítve. Mindenkinek (még nem gluténérzékenyeknek is) bátran ajánlom!

Talán egy ilyen nap után már nagyon vágytunk haza, átöltöztünk és általában, minden estét bent töltöttünk a belvárosban, amit nagyon ajánlunk, ugyanis nincs is hangulatosabb város nyáron, mint Róma.. és mi ezt minden percben kihasználtuk.

Következő nap Nápoly felé vettük az irányt.. Újabb mókanap következett olaszos kalandokkal megfűszerezve. Na de erről majd legközelebb!

Dóri

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s