#Róma:utolsónapok

Negyedik nap körül már kezdtünk fáradtak lenni. A meleg még mindig kitartott, nem volt levegő sem a városban, így hát eldöntöttük, hogy dél felé vesszük az irányt, és meglátogatjuk Nápolyt. Egy pillanatra sem bántuk meg, hogy ezt tettük.

Reggel 7 óra körül elindultunk a Terminiről, és közel 3 óra múlva már Nápoly hűvös levegőjét szívtuk magunkba. Amint megérkeztünk az állomásra, már ott várt bennünket a barátom egyik Erasmusos haverja, ugyanis ő odavalósi. Nagyon várta már, hogy körbevezessen bennünket kedvenc városában. Szerencsénk volt, mert ha ő nem lett volna, egy nap alatt ennyi féle nevezetességet biztos nem tudunk megnézni, ugyanis nem volt nagyon jellemző, hogy angolul beszélt volna bárki is.

HA IGAZI OLASZ VÁROST SZERETNÉL LÁTNI MINDENFÉLEKÉPPEN NÁPOLY LEGYEN AZ EGYIK. – Igazi szűk, hangulatos utcák, megállás nélkül dudáló autók, hangoskodás, napsütés, tengerpart és agyonégett olasz gazdagok.

Szóval 10 óra körül már azért ott sem volt túl hűvös, de inkább fülledt volt az idő. Először megnéztük a mini Szent Péter teret, amit előző nap nagyban is láttunk, majd távolról, de vettetünk egy pillantást a távoli Vezúvra. Sajnos nem volt időnk megmászni, de már felvettük a bakancslistánkra.

Vezúv után megnéztük az egyik legrégebbi várat, a Castel Nuovo-t; majd egy olyan várromot másztunk meg, ami teljes egészében a tengervizén állt, és a tetejéről be lehetett látni majdnem egész Nápolyt.

Mivel már egy kicsit éhesek voltunk, így megálltunk egy szuper gluténmentes pékségnél. Igazi nápolyi különlegességet próbáltunk ki. Volt gluténmentes és sima is, de természetesen külön hűtőben voltak elhelyezve. Az egyik egy rumaromával átitatott muffinszerűség volt, illetve leveles tésztás vaníliás különlegesség, a sfogliatella. Valami isteni gluténmentesen és rendesen is (az utána porcukros és a jóllakott arcokból ítélve..)!

img_2780

Nem sokat húztuk az időt, mentünk is tovább a szűk utcákban. Telistele volt boltokkal, árnyékban fekvő kutyákkal, idős emberekkel, és kiteregetett ruhákkal. Szavakban nem tudom leírni, hogy milyen érzés volt, de valami tökéletesen olaszos.
Mint már a korábbi posztban is írtam az igazi olasz pizza Nápolyból származik.. értelemszerűen nem hagyhattuk ki, hogy egy olyan pizzériába kóstoljuk meg ami valóban az igazi első pizzéria volt. Na most… minden második étteremre ki volt függesztve a következő tábla:

img_2779

… nos ezekután elég nehéz volt ilyet találni. Még szerencse, hogy velünk volt Daniel (az olasz barátunk) és elvitt minket egy olyan helyre, ami valóban az egyik olyan pizzéria akik elsőként szolgáltak fel pizzát. Vagyis állítólag az egy ilyen hely volt.. de már ki tudja, a lényeg az volt, hogy együnk!

A hangulatos kis pizzéria, Starita, telis tele volt Sophia Loren képeivel, amik abban a pizzériában készültek. Ugyanis az egyik filmjét itt forgatta a színésznő, így nagy büszkeséggel tölti/töltötte el az ott dolgozókat ez a tény. No de a menü! Természetesen külön étlap járt a GM-eseknek és külön a normális embereknek.. én már meg sem voltam lepődve, de nagyon jó érzés volt, bármiből, azaz b-á-r-m-i-b-ő-l választani.

Én a szokásos sültkrumplis pizzámat választottam, amit egy picit meg is bántam, hogy “én hülye miért is nem az igazi nápolyi pizzát választottam”. De már késő bánat volt.. Amit a képen láttok pizza azaz igazi, valódi, eredeti PIZZA. Csak egy kicsit nem hasonlít a magyar pizzához.. vagyis egyáltalán. Az izé, az állaga, a hangulata, a mindene más.. azaz ezerszer finomabb.

Sietnünk kellett, ugyanis kezdődött a “szieszta”, és már alig várták, hogy elmenjünk a pizzériából. Igaz, nekünk is jól jött volna egy hűvös hely ahol lehetett volna ejtőzni, na de nem-nem.. menni kellett tovább mert 5 körül indult vissza vonatunk és még volt 1-2 látnivaló, amit nem hagyhattunk ki.

Ilyen volt például a Toledo metró megálló, ami a világ legszebb metrómegállójának lett választva, ha jól emlékszem 2014-ben. Valóban szép volt, és hatalmas. Az utcai kövek átlátszóak voltak, és azokon a fény ahogy besütött, úgy világították be az egész megállót. Na meg nő létemre nem hagyhattam ki a kirakat nézegetést sem.. Chanel, Gucci, Louis Vuitton.. ésatöbbi.

Hulla fáradtan, sok-sok élménnyel vágtunk neki a hazaútnak, ami nem telt unalmasan. Ugyanis mi azt nem tudtuk, hogy a vonatjegyet, még mielőtt beérünk a peronokhoz le kell kezelni valamilyen kis masinával, és nem elég az, ha a kalauznak a vonaton megmutatod.. szóval egy kis szóváltásba keveredtünk még Rómába érkezés előtt 5 perccel a kalauzzal, ugyanis 500 eurot szeretett volna velünk kifizetni velünk, de végül 10 euroban kiegyeztünk.

TANULSÁG NEKTEK: bárhova is utaztok vonattal Olaszországon belül mindig nézzétek meg, hogy van-e jegykezelő-masina mielőtt felszálltok a vonatra!!!

Hazaértünk, aludtunk, és következő nap irány a Colosseum, Villa Borghese és minden ami még az utolsó napra belefért.

Jövő héten jelentkezem egy rövid Prága beszámolóval, és utána már indulunk is Nagy Britanniába. Onnan is majdnem ilyen részletes beszámolókkal fogok készülni.Néhány héttel később már repülök is tovább Berlinbe, Koppenhágába, majd Malmöbe és Lundba (Svédország) ahonnan szintén hozok gluténmentes, túrázós tippeket!

Addig is jó világjárást mindenkinek!

Dóri

Advertisements