#Prága

A következő posztom nem igazán a gluténérzékenyeknek való… én személy szerint nagyot csalódtam a cseh emberekben ilyen téren, egy éttermet találtunk, ami megfelelő lett volna, de ott is zsíros volt az étel, rágós a hús és bunkók voltak a pincérek.

DE!

Amúgy a város maga csodaszép! Októberben voltunk, így eléggé egy esős 4 napot fogtunk ki, de 4 nap bőven elég volt, talán még sok is.

1. nap

Prágába vonattal mentünk, közel hét óra zötykölődés után, megérkeztünk és nyakunkba vettük a várost.. a szokásos módon megkerestük az Airbnbnket, ami zseniális volt. Elég bonyolult élete volt a srácnak, ugyanis orosz származású, élt 4 évet Budapesten, és amúgy most Prágában dolgozik. Pont aznap volt a Népszabadság bezárása, így már rögtön úgy fogadott minket, hogy már erről kérdezgetett minket, de nekünk persze fogalmunk sem volt róla, mivel egész délelőtt utaztunk. Térképet előcsaptuk, és már mutatta is nekünk, hogy hova érdemes menni. Hihetetlen jó fej volt Evgeny, egy a gond.. hogy már nem elérhető a szállás.

d50cf906de92bbd8a6d8d2e219bb07f5

Szóval megérkeztünk szerencsésen és indultunk is a belvárosba, ahol igaz, hogy zuhogott az eső, de ez sem állított meg minket. Gyönyörű házakkal volt tele a főtér és természetesen megnéztük a legfőbb nevezetességet, a csillagászati órát, ami valami meseszép volt, és főleg a játéka, ami minden órában szólt, kb 5 percen keresztül.

Aztán folytattuk a túránkat, gondoltuk, hogy nem hagyhattuk ki, hogy kipróbáljuk az első (és egyben utolsó, bár ezt még nem tudhattuk) gluténmentes éttermet, Švejk Restaurant U Karlat. Gulyáslevest rendeltem, illetve gluténmentes rántott húst… ahogy már korábban leírtam rágós hús, illetlen felszolgálók. Nagyot csalódtunk, ráadásul a legtöbbet ezért az ételnek nem nevezhető valamiért fizettünk a legtöbbet. Természetesen mentünk tovább felfedezni. Egy hatalmas nagy vásárba botlottunk és ami felkeltette a figyelmünket az a kürtőskalács stand volt. Nagyban hirdették, hogy ez eredeti cseh.. dehát tudjuk, hogy a legfinomabb és a legeredetibb az magyar, pontosabban Erdélyből származik. De azért istenien nézett ki. Azért nem kóstoltuk meg, mert nem árulták fagyival és mi mindenképpen csak úgy próbáltuk volna ki, hogy legyen benne.

IMG_1127

Ahogy sétáltunk, megtaláltuk a Dancing House-t is és mire beesteledett, akkorra már még hangulatosabb volt.

2. nap

A második nap egy kicsit naposabb volt, de legalább nem esett az eső. Nyakunkba vettük a vár negyedet, átsétáltunk a Károly hídon, Kafka múzeumban voltunk, és meglátogattuk a Strahov meseszép könyvtárába és épp, hogy odaértünk (1 perccel az zárás előtt, természetesen).

Strahov könyvtár

A várral érdemes egy egész napot hagyni, de legalább egy bő délelőttöt és egy kicsit a délutánból. Mind a Kafka múzeum, mind a Károly híd nagyon közel van hozzá, olyan mintha konkrétan a várban lennének. A könyvtár és a Szent Vitus székesegyház konkrétan a várban van.

A várban van egy kis házakból álló mini Skanzen, amit délután 5 után ingyenesen lehet megnézni. Szerintem nagyon érdekes, és hihetetlenül szórakoztató bemenni és megnézni a miniatűr házakat, de fizetni nem érdemes érte.

IMG_1353

Kafka múzeum

A Kafka múzeumról: érdekes tényeket tudhatunk meg a zsidóságról a kiállításon, főként Kafka életét mutatják be, de nagyon változatos és interaktív az egész kiállítás. Nekünk nagyon tetszett, ugyanis szívbe markoló üzenete, tartalma volt a tárlatnak.

3. nap

Az utolsó előtti nap még a maradék látványosságokat néztük meg. A zsidó negyed, a Petrin kilátó, John Lennon fal, és az elmaradhatatlan fagyis kürtőskalács.

Kezdem a kedvencemmel, a Lennon fallal. Nehezen találtuk meg, de megérte annyit keresni. Igaz, hogy “csak” egy falról beszélünk, de annak igazi tartalma van. Minden egyes írás, minden egyes rajz, szín szimbolizál valamit, üzen az olvasónak. Megrendítő és felemelő szövegek vannak a falon. Erre rátett még egy lapáttal az, hogy mikor ott voltunk zenészek játszották Lennon számait, így talán még szebb emlékként maradt meg.

Zsidó negyed rejtélyes falai között bolyongtunk, hihetetlen volt elképzelni, hogy egykor itt milyen borzalmakat élhettek át az emberek. Megnéztük a temetőt, számtalan zsinagógát. A kedvencem a spanyol zsinagóga volt. A belső díszítés, és a mellette lévő francia kávézó levett a lábamról.

Nos, a fagyis kürtőskalács véleményem szerint egyáltalán nem finom. De legalább jól néz ki. A fagyi még hidegebbé teszi, az amúgy is hideg kalácsot. Egyszer próbáljátok ki, de nem veszítetek vele semmit, ha nem. Azért megmutatom, hátha megjön a kedvetek. Mi a Károly híd lábánál találtunk egy kis pékséget, ahol frissen sütötték, de nem a frisseket adták hiába kértük.

 

Prága amúgy telistele van különleges kapukkal, amik nekem nagy szerelmeim, mint a következő képekből láthatjátok. Prága alapvetően gyönyörű. Sokan hasonlítják Budapesthez: a várnegyed, a Károly híd és a város elhelyezkedése miatt – a folyó két oldalán. De szerény véleményen szerint Budapest kismilliónyiszor szebb. Sokkal több élet van benne, még akár egy esős októberi estén. És ez nem elfogultság. Prága is szép, de nem összehasonlítható Budapesttel, ez az egy ami biztos.

4. nap

Utolsó napra, még mielőtt indult hazafelé a vonatunk elmentünk megnézni még egy zsinagógát, ami nagyon közel volt a szállásunkhoz, és nagyon meg szerettem volna nézni. Beszéljenek a képek, ugyanis gyönyörű kívülről.

IMG_1442

Összességében Prágáról elmondható, hogy vonatra költöttünk 12 ezer forintot (1 fő / oda-vissza út), a szállásra maximum 12 ezer forintot (2 fő/3 éjszaka) és összesen vittünk magunkkal 25 ezer forint költőpénzt / fő, amiből bőven kijöttünk: ettünk, ittunk, kulturálódtunk. Természetesen még hazafelé megvicceltük magunkat, ugyanis mikor odaértünk arra az állomásra, ahova megérkeztünk ott derült ki, hogy valójában másik állomásról foglaltuk a visszaútra a jegyet. Na de ezek nem is mi lennénk, ha az utolsó pillanatban az utazással nem lenne valami kalamajka.. Hát ezek vagyunk mi. Prága 2016. Köszönünk mindent!

Ha bármi kérdésetek van akár Prágával, akár Rómával kapcsolatban, nyugodtan írjatok nekem emailen, vagy akár Instagramon!

email

Jó utat mindenkinek! Hamarosan érkezik a londoni beszámoló (az már több gluténmentes elemmel, sokkal többel)!

Dóri

Advertisements

#Róma:utolsónapok

Negyedik nap körül már kezdtünk fáradtak lenni. A meleg még mindig kitartott, nem volt levegő sem a városban, így hát eldöntöttük, hogy dél felé vesszük az irányt, és meglátogatjuk Nápolyt. Egy pillanatra sem bántuk meg, hogy ezt tettük.

Reggel 7 óra körül elindultunk a Terminiről, és közel 3 óra múlva már Nápoly hűvös levegőjét szívtuk magunkba. Amint megérkeztünk az állomásra, már ott várt bennünket a barátom egyik Erasmusos haverja, ugyanis ő odavalósi. Nagyon várta már, hogy körbevezessen bennünket kedvenc városában. Szerencsénk volt, mert ha ő nem lett volna, egy nap alatt ennyi féle nevezetességet biztos nem tudunk megnézni, ugyanis nem volt nagyon jellemző, hogy angolul beszélt volna bárki is.

HA IGAZI OLASZ VÁROST SZERETNÉL LÁTNI MINDENFÉLEKÉPPEN NÁPOLY LEGYEN AZ EGYIK. – Igazi szűk, hangulatos utcák, megállás nélkül dudáló autók, hangoskodás, napsütés, tengerpart és agyonégett olasz gazdagok.

Szóval 10 óra körül már azért ott sem volt túl hűvös, de inkább fülledt volt az idő. Először megnéztük a mini Szent Péter teret, amit előző nap nagyban is láttunk, majd távolról, de vettetünk egy pillantást a távoli Vezúvra. Sajnos nem volt időnk megmászni, de már felvettük a bakancslistánkra.

Vezúv után megnéztük az egyik legrégebbi várat, a Castel Nuovo-t; majd egy olyan várromot másztunk meg, ami teljes egészében a tengervizén állt, és a tetejéről be lehetett látni majdnem egész Nápolyt.

Mivel már egy kicsit éhesek voltunk, így megálltunk egy szuper gluténmentes pékségnél. Igazi nápolyi különlegességet próbáltunk ki. Volt gluténmentes és sima is, de természetesen külön hűtőben voltak elhelyezve. Az egyik egy rumaromával átitatott muffinszerűség volt, illetve leveles tésztás vaníliás különlegesség, a sfogliatella. Valami isteni gluténmentesen és rendesen is (az utána porcukros és a jóllakott arcokból ítélve..)!

img_2780

Nem sokat húztuk az időt, mentünk is tovább a szűk utcákban. Telistele volt boltokkal, árnyékban fekvő kutyákkal, idős emberekkel, és kiteregetett ruhákkal. Szavakban nem tudom leírni, hogy milyen érzés volt, de valami tökéletesen olaszos.
Mint már a korábbi posztban is írtam az igazi olasz pizza Nápolyból származik.. értelemszerűen nem hagyhattuk ki, hogy egy olyan pizzériába kóstoljuk meg ami valóban az igazi első pizzéria volt. Na most… minden második étteremre ki volt függesztve a következő tábla:

img_2779

… nos ezekután elég nehéz volt ilyet találni. Még szerencse, hogy velünk volt Daniel (az olasz barátunk) és elvitt minket egy olyan helyre, ami valóban az egyik olyan pizzéria akik elsőként szolgáltak fel pizzát. Vagyis állítólag az egy ilyen hely volt.. de már ki tudja, a lényeg az volt, hogy együnk!

A hangulatos kis pizzéria, Starita, telis tele volt Sophia Loren képeivel, amik abban a pizzériában készültek. Ugyanis az egyik filmjét itt forgatta a színésznő, így nagy büszkeséggel tölti/töltötte el az ott dolgozókat ez a tény. No de a menü! Természetesen külön étlap járt a GM-eseknek és külön a normális embereknek.. én már meg sem voltam lepődve, de nagyon jó érzés volt, bármiből, azaz b-á-r-m-i-b-ő-l választani.

Én a szokásos sültkrumplis pizzámat választottam, amit egy picit meg is bántam, hogy “én hülye miért is nem az igazi nápolyi pizzát választottam”. De már késő bánat volt.. Amit a képen láttok pizza azaz igazi, valódi, eredeti PIZZA. Csak egy kicsit nem hasonlít a magyar pizzához.. vagyis egyáltalán. Az izé, az állaga, a hangulata, a mindene más.. azaz ezerszer finomabb.

Sietnünk kellett, ugyanis kezdődött a “szieszta”, és már alig várták, hogy elmenjünk a pizzériából. Igaz, nekünk is jól jött volna egy hűvös hely ahol lehetett volna ejtőzni, na de nem-nem.. menni kellett tovább mert 5 körül indult vissza vonatunk és még volt 1-2 látnivaló, amit nem hagyhattunk ki.

Ilyen volt például a Toledo metró megálló, ami a világ legszebb metrómegállójának lett választva, ha jól emlékszem 2014-ben. Valóban szép volt, és hatalmas. Az utcai kövek átlátszóak voltak, és azokon a fény ahogy besütött, úgy világították be az egész megállót. Na meg nő létemre nem hagyhattam ki a kirakat nézegetést sem.. Chanel, Gucci, Louis Vuitton.. ésatöbbi.

Hulla fáradtan, sok-sok élménnyel vágtunk neki a hazaútnak, ami nem telt unalmasan. Ugyanis mi azt nem tudtuk, hogy a vonatjegyet, még mielőtt beérünk a peronokhoz le kell kezelni valamilyen kis masinával, és nem elég az, ha a kalauznak a vonaton megmutatod.. szóval egy kis szóváltásba keveredtünk még Rómába érkezés előtt 5 perccel a kalauzzal, ugyanis 500 eurot szeretett volna velünk kifizetni velünk, de végül 10 euroban kiegyeztünk.

TANULSÁG NEKTEK: bárhova is utaztok vonattal Olaszországon belül mindig nézzétek meg, hogy van-e jegykezelő-masina mielőtt felszálltok a vonatra!!!

Hazaértünk, aludtunk, és következő nap irány a Colosseum, Villa Borghese és minden ami még az utolsó napra belefért.

Jövő héten jelentkezem egy rövid Prága beszámolóval, és utána már indulunk is Nagy Britanniába. Onnan is majdnem ilyen részletes beszámolókkal fogok készülni.Néhány héttel később már repülök is tovább Berlinbe, Koppenhágába, majd Malmöbe és Lundba (Svédország) ahonnan szintén hozok gluténmentes, túrázós tippeket!

Addig is jó világjárást mindenkinek!

Dóri

#Róma:harmadiknap

Korábbi bejegyzésekben még nem meséltem arról, hogy hogyan is oldottam meg a reggelit, és az ebédet gluténmentesen. Nos, az Airbnb-hez nem jár automatikusan reggeli, így kénytelenek voltunk mi kitalálni a menüt. Reggelire általában vagy gluténmentes kekszet ettem vagy valami kenyeret felvágottal. Mind felvágott, mind keksz volt a közeli közértben, ahol az eladó fejből sorolta, hogy a gluténérzékenyek mit ehetnek a boltból és mit nem, vagy melyik ételen van: “nyomokban tartalmazhat glutént” felirat. Zsenális.
Ebédre nem igazán volt szükségünk. Mivel általában 8-9 körül keltünk fél 10-kor reggeliztünk. Vagy kekszet, vagy egy szendvicset elcsomagoltunk, de alapvetően olyan meleg volt egész nap, hogy csak vizet kívánt az ember, s mint már korábban is írtam, vízből nem volt hiány: minden kútból lehetett hideg, iható vizet meríteni.

Eljött a nap, amikor a Vatikán felé vettünk az irányt. Szintén borzasztóan meleg nap volt. Szállásadónk már mondta aznap, amikor megjöttünk, hogy foglaljunk jegyet a Vatikánba, mert a sorban állás elég nyomasztó lesz ilyen melegben. És ez valóban így volt. Míg azok az emberek akik nem foglaltak, egy hosszú, kígyózó sorban álltak a tűző napon, addig mi 2,5 perc alatt, sorban állás nélkül juthattunk be ebbe a csoda helyre.

MI EZEN A HONLAPON FOGLALTUNK JEGYET A VATIKÁNBA!

(Lehet, hogy felárat számol fel a netes foglalásra, de az a pár euró kifizetődik, amikor nyáron meglátod a szenvedő arcokat a hőségben és tudod, hogy neked nem kell várni…)

Beléptünk a csöppnyi kis országba, és már elfogott bennünket az érzés, hogy nem hittük el, hogy ott vagyunk. Olyan mesebeli volt. Az egész ottlétünknek volt egy meghitt hangulata, hogy annyit mindent hallottunk már, annyi képet láttunk már a Vatikánról, és a Szent Péter bazilikáról, és most ott voltunk.

A Vatikáni Múzeum jelentősebb darabjai lenyűgözőek voltak. Látni mindazt, amit mindaddig csak a történelem könyvekben láttuk, tényleg hihetetlen volt, még így közel fél év eltelte után is. Pazar kilátás nyílt a patinás szobákból a kertre, régi mozik képek fogadtak bennünket a szobákban, és természetesen a Laokoon szoborcsoportot sem hagyhattuk ki.

A Sixtus kápolna a múzeumi túra legvégére maradt. Sajnos akkora volt a tömeg, hogy rendőrök tereltek minket és köteleztek a folyamatos haladásra. Fotót tilos volt készíteni, az olaszok, hasonlóan mint a többi déli nép, ismertek a temperamentumokról.. nos, ha bármelyik rendőr meglátott egy telefont a magasban, fotózva a plafonon található bármelyik freskót, rögtön elkapták az illető kezét, és majdnem kitépték belőle a telefont. Na jó, talán nem volt ennyire durva a helyzet, de minden esetre szigorúan vették a tiltást. Szerencsére kis szemfülesek voltunk és bekapcsolva a telefonunk belső kameráját, le tudtuk fotózni a legismertebb freskót, az Ádám teremtését.

img_0587

Ezután a bazilika felé vettük az irányt. Belépve elénk tárult a legcsodálatosabb szentély, amit valaha láttunk. Lenyűgöző volt, hogy ilyen sok ideje, egy ekkora építményt emeltek ide. Természetesen a kupolát megmásztuk, mind az 1024 lépcsőjével, de kilátás káprázatos volt. Mint, ahogy a képen is látható, bár nagyon kicsik a székek de a fél tér tele volt velük, ugyanis a következő nap a Pápa tartott nyilvános misét, és arra készültek.

Vatikán tényleg megér egy napot. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az egyik legfárasztóbb napunk volt, de egyben a legemlékezetesebb is. Megmásztunk sok-sok lépcsőt, de még mentünk tovább, mert egyrészt várt a finom vacsora a Pantheon melletti, kis zegzugos étterembe, másrészt várt még ránk a Pantheon is.

img_0907

Szerintem csak elég ránézni a képre, és már lehet látni, hogy ez is mekkora csoda volt számunkra. Ingyenes belépés, csodálatos, nyugodt és meghitt belső, tökéletes pihenés egy hosszú nap levezetésére. Amikor bent leültünk a padsorokra, a nap besütött a kupola lyukas tetején, és tényleg varázslatos érzés volt, a fényáradatban ülni és elképzelni, hogy ezen a helyen réges-rég mi is történt.

Hogy őszinték legyünk, nem töltöttünk el sok időt bent, mivel éhesek voltunk már, így az egyik lábunk itt, a másik lábunk már az étteremben volt.

img_0923

Az olasz ismerőseink azt mondták, hogy Nápolyból a pizza, Rómából az igazi carbonara származik… Szerencsére egy olyan helyre ültünk be, ahol kézzel (!!!) gluténmentes környezetben gyúrták a GM tésztát nekem a carbonarahoz. Persze, most lehet hogy azok akik nem érzékenyek, nem értik mi ebben a nagy dolog, de ez tényleg nagy dolog!

PanthareiAz étterem neve Pantharei volt, és körülbelül 2 percre volt a Pantheontól. Egy kis belsőkertbe kellett bemenni, és talán 9 euroért ettem a tésztát. Igaz, hogy egy férfinak nem lett volna túl laktató adag, de nekem tökéletesen megfelelt. A mi, (legalábbis az én) carbonarammal ellentétben semmiköze nem volt a tejszínhez, és a sonkához. Ezen a tésztán igazi, hatalmas darab bacon volt, finom fűszerekkel és tojással ízesítve. Mindenkinek (még nem gluténérzékenyeknek is) bátran ajánlom!

Talán egy ilyen nap után már nagyon vágytunk haza, átöltöztünk és általában, minden estét bent töltöttünk a belvárosban, amit nagyon ajánlunk, ugyanis nincs is hangulatosabb város nyáron, mint Róma.. és mi ezt minden percben kihasználtuk.

Következő nap Nápoly felé vettük az irányt.. Újabb mókanap következett olaszos kalandokkal megfűszerezve. Na de erről majd legközelebb!

Dóri

#MerryChristmas

print & pattern:

Mindenkinek nagyon boldog, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Jövő évben újabb utazások részesei lehettek: London, Glasgow már biztos úti célok, de a további is már tervbe van véve! Megpróbálok minél több éttermet, praktikus helyet felfedezni utazásaim során, amikkel akár a gluténérzékenyek életét, akár az olcsón utazni vágyók életét könnyítem meg.

Kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket és sok-sok finom falatot, felejthetetlen utazást erre, és a jövő évre is!

Dóri

Kép: pinterest.com

#Róma:másodiknap

Végre valahára megérkeztünk, egy hatalmasat ettünk, aludtunk és máris kezdődhetett  a második fantasztikus napunk.

Mivel volt sok időnk, így mindenre elég időnk jutott. Vannak párok, családok, utazók, akik csak 2-3 napra mennek. De szerint Róma ennél jóval többet ér.
Először a Trevi kút felé vettük az irányt. Végig borzasztóan meleg, fülledt volt az idő, nehezen bírtuk, de nem volt mit tenni. Szóval a Trevi kút: képekről, azt hinné az ember, hogy valami kis falacska, amin vannak szép márvány szobrok, pénzt is dobálhatsz bele, csobog, és rengeteg turista van, de nem olyan hű de nagy szám. Most kezdjük onnan, hogy már a főútról, (ami nagyjából 5 percnyi sétára van a kúttól) lehetett hallani a csobogást.

A kúthoz vezető út, a kedvenc kis házikómmal

Megérkezel és az embertömeg elképzelés, az csak enyhe kifejezés: emberek egymás hegyén hátán vannak, fotózkodnak, pénzt dobálnak, selfiebotoznak.. A kút valami meseszép, álom, csoda, és nem hiszed el, hogy ilyen robosztus műemlék, hogyan lehet még mindig ennyire lenyűgöző. Az egyik kedvenc helyünkké vált, kétség kívül. Gondolj bele, még egy képbe sem fér bele, el sem tudod mesélni másoknak azt a csodát amikor meglátod, ezt TÉNYLEG látni kell.

A kút után a Piazza Navona felé vettük az irányt. Fontos tudni, hogy ha terekről van szó, Róma verhetetlen benne. Ugyanis, minden 10. lépés után tuti, hogy egy piazza-ba botlasz, ami persze egyáltalán nem gond, mert némelyiknek gyönyörű szökőkút díszeleg a közepén, amiből iható víz folyik!

PIROS PONT RÓMÁNAK: itt tényleg minden kútból iható víz folyik, azaz ha pénztárcakímélő utazásra vágysz, akkor nem kell mást vinned itthonról csak egy palackot, és élvezheted a finom ivóvizet, ami közel sem olyan ízű, mint az itthoni csapvíz.

img_0904

Piazza Navona gyönyörű hely, érdemes egy néhány percet sétálni az ovális alakú, három szökőkúttal díszített téren, de ennél több időt mi nem töltöttünk itt, ugyanis várt minket a Pantheon és az ebéd!

Már nagyon éhesek voltunk, szóval kénytelenek voltunk egy igazi, hideg gelattoval enyhíteni éhségünket… amit nem bántunk annyira. Belépünk egy mezei fagyizóba, és mikor megkérdezem a 70 éves bácsikát, hogy “senza gluten”, és közben nagyban mutatok a tölcsérre, ő bájos vissza mosolyog és bólogat. Mondta olaszul (amit egy kicsit megértettem, mivel spanyolul tanulok), hogy letisztítja a szedő kanalat, mielőtt a fagyit adja nekem, és már mutatta is, hogy melyek a gluténmentes fagyik. Teljes volt a ledöbbenés. Nem az, hogy tudják, hogy mi az hogy gluténmentes, de még az idős emberek is tisztában vannak ezzel. Szóval, jött a fagyi, az élvezet, a gombócok, amik a melegtől marha gyorsan olvadtak.

A fagyizóval szemben a barátom figyelmes lett egy kapura, ami tárva nyitva volt, és csak úgy jöttek-mentek a turisták, nem turisták. Kíváncsi lett, hogy mi lehetett ott, és hát én sem maradhattam ki a mókából. Na most bementünk, és egy múzeum gyönyörű belsőkertjébe értünk. Telis tele volt narancs és citromfákkal.. A nap is sütött, építészetileg álom szép volt az épület is, és kérdeztünk magunkban: kell ennél több?

Pantheon, vagy pizza, carbonara vagy Pantheon.. nehéz döntés volt, mert már nagyon éhesek voltunk. De mégis a Pantheon győzött. Hosszú volt a sor, de szerencsére annál kevesebbet kellett várnunk, hogy bejuthassunk a második csodába, ami szintén nem fér bele egy képbe. Mindig nagy hatással vannak rám az olyan épületek, amiket addig a percig csak történelem könyvben láttam, és végre megláthattam az igazi, omniózus épületet.

img_0907

Azt hinnéd, hogy csak álmodozol, de aztán megcsíped magad.. ez tényleg ilyen érzés. És ez még csak az első teljes nap volt Rómában, mi lesz még itt a következőkben? Belegondolni is élmény volt. Végül annyira belelendültünk a túráinkba, hogy nem is ebédeltünk.

Folytattuk a túrát az Angyalvár felé, ami nem messze volt a Pantheontól. Térképen minden olyan messzinek tűnik, de valóban nem az. Aki teheti, mindenhova sétáljon mert olyan gyönyörű utcákat, boltíveket, negyedeket láthatnak, amit buszon vagy villamoson utazva nem igazán, vagy egyáltalán nem.

Na de miért is ekkora kuriózum az Angyalvár? Nos kívülről egy egyszerű kővárnak tűnik, de valójában amikor belépünk a termekbe, elakad a lélegzetünk a meseszép, arannyal agyon díszített termektől. Ugyanis ide menekült a Vatikánból a Pápa támadás esetén, így ide rejtették a fontosabb értékeiket.

Innen csodál kilátás fogadott bennünket Vatikánvárosra és a háttérben a Szent Péter bazilikájának kupolája is látszik, amit következő nap meg is másztunk.

img_0909

Sétáltunk, buszoztunk, kalandoztunk. Így telt a napunk hátra levő része. Este nem volt sok kedvünk keresgélni a városban más, gluténmentes étterem után, így ugyanoda mentünk vissza, mint előző nap este. A menü a szokásos volt: pizza, víz, kellemes hangulat, no meg remek társaság.

img_0911

Hazafelé hatalmasat sétáltunk, bolyongtunk a városban. Az idő tökéletes volt: meleg volt, nagyon élt a város még este 11-kor is. Az éttermek, a terek tele voltak játszó gyerekekkel, fiatalokkal. Kicsit siettünk haza, ugyanis következő napra, még nagyobb túrát terveztünk: irány a Vatikán.

Dóri

#Róma:nemelsőnap

Most már tényleg indulunk: szállás is megvan, repjegyek kinyomtatva, levizsgáztam minden tárgyból… Június 17-én már nagyon izgatottak voltunk, ugyanis első közös nyaralásunkra készültünk és nem utolsó sorban a barátom első utazása repülővel. Na igen, a tériszonyán hamar segített az út előtt néhány kupica Jaigermeister, így mondhatni lazán vette az akadályokat..

Megérkeztünk a reptérre, szokásos tömeg fogadott bennünket. Mivel olcsó repjegyet vettünk, így poggyászt nem adtunk fel. Végülis egy dologgal kevesebb, amiért aggódni kell az út során. Kézi poggyász nálunk, mindent elcsomagoltunk. Biztonság kedvéért én vittem magammal gluténmentes kenyeret, meg rágcsálnivalót… mondván ki tudja mi vár rám odakint?

Elköszönés, átvizsgálás, a szokásos procedúra, és már bent is voltunk a terminálon. Pontosabban a terminál előterében megdöbbenve álltunk a biztonsági kapuk közvetlen közelében levő képernyők előtt. “A Ryanair Rómába tartó járatait a mai napon, sztrájk miatt törölték.” Ugye nem is kell ennél többet leírom, hogy mit is gondoltunk legbelül.

Egy kis segítséggel, de kijutottunk újra a terminálra, ahol a szüleim vártak minket a Ryanair ügyfélstandjánál. Arra a napra 3 járat volt meghirdetve, egy a miénk előtt sem indult már el, tehát annak az utasai, a mi járatunknak az utasai álltak ott hosszú kígyózó sorokban, várva, hogy hátha felférnek valamelyik járatra, ami még a héten indul. Tudom, tudom ez a fapadosok hátránya.. De el kell, hogy mondjam, hogy sem az AirItalia, semelyik légitársaság nem közlekedett egyik római reptérre sem. Szerencsénkre apukám szemfüles módon, egy idős, tolószékes bácsinak segítve be tudott menni az amúgy üvegajtókkal bezárt ügyfélkiszolgáló helységbe, ahol lehetett átkérni a jegyeket másik időpontokra. Mit volt mit tenni, én is bementem, bár egy spanyol hölgy megállított márpedig, ha ő sem mehet be akkor én sem, de hajthatatlan voltam, így bejutottam. Egy nagyon kedves hölgy segített nekünk és hálistennek már a következő napra kaptunk egymás mellé szóló jegyet, és “cserébe” átrakták nekünk egy nappal későbbre az érkezés időpontját.

Bár tartottunk, hogy a szállásunkat nem tudjuk átrakni, de erre is jó az Airbnb, főleg ha nagyon kedves a szállásgazdád. Írtunk Albertonak egy sms-t, hogy mi történt és már rögtön vissza is írt, hogy hallott a hírről, hogy sztrájkolnak az olaszok, ugyanis aznap volt az EB fontos meccse, ahol ugyanis az olaszok is játszottak.. Megszólalni nem bírtunk, annyira mérgesek voltunk, de legbelül már nagyon vártuk. Hazajöttünk, ettünk, aludtunk és következő nap kezdődött minden elölről.

Reptér, búcsúpuszi, biztonsági kapu, és végre nincs törölve a járatunk. Megvettük a szokásos magyarmódi Unicum-Pálinka ajándékkombót és már ott is ültünk a gépen. Mivel imádok repülni, és főleg az ablak mellett ülni, így nem volt kérdés, hogy hova foglaltunk helyet.

img_0892

A mesés Olaszország

Tehát megérkeztünk.. Kánikula, napsütés, szárazság. Nagyjából így tudnám jellemezni a repülő és az olasz terminál közti megtett utat. Hamar megtaláltuk a reptéri transzfert, ami a legközelebbi metróállomáshoz vitt minket. Potom 1,20 euroért vitt el minket a kb. 30 perces úton. Szerintem ennél olcsóbb megoldást senki sem tud!

Sajnos nem túl a belvárosban találtunk szállást, így metró, még egy metró, még egy busz és egy kis séta után érkeztünk meg. Fáradtak voltunk és szomjasak. Alberto már aranyosan ott várt ránk a buszmegállóban. Bemutatott minket a barátainak, megtörtént az ajándékátadás és már el is ment a többiekkel. Nagyjából ez volt a hét folyamán a leghosszabb együtt eltöltött időnk vele. Olyan volt, mintha Róma külsőben lett volna egy albérletünk. Alig láttuk hazajönni, vagy ha hazajött, akkor is a szobájában volt. Na meg persze mi sem töltöttünk a sziesztán kívül sok időt a házban. Szóval Albertot mindenkinek nagyon sok szeretettel ajánljuk, mert tiszta, ápolt a lakása, az ágy kényelmes, és városnézésre tökéletes ennyi pénzért. Alberto albérletét itt tudjátok megnézni, hogyha kedvet kaptatok hozzá: Airbnb.

A nap legfontosabb ténye mégis az volt, hogy végre megérkeztünk. Átöltözünk, és már mentünk is be a városba. Kerestünk egy olyan helyet, ahol lehetett valamit enni. Valami, ami pizza, isteni finom, és gluténmentes. Persze már jó előre kikerestem a helyeket, de amikor teljesen ismeretlen környéken vagy, még a térképen sem tudsz kiigazodni.

PIROS PONT RÓMÁNAK: Szinte mindenhol ingyenes osztogatnak vagy ingyenes tömegközlekedés térképet, vagy a “tourist inform”ban ingyenes térképet, amin a nevezetességek fel vannak tökéletesen tüntetve.

Első gasztroutunk a belváros szívébe vezetett. Sikátoros utcák telistele voltak emberekkel, utcai árusokkal, zenészekkel, bűvészekkel, turistákkal, fiatalokkal… élettel. Ez az egyik, ami miatt hamar szívünkhöz nőtt Róma. A hangulat, az ízek, az illatok.

Egy kis mutogatós-activitis segítséggel eljutottunk az első étteremig. Már távolról megdobbant a szívem, amikor megláttam a nagy búzakalász emblémát, gondosan áthúzva egy egyenessel. Bizony, az első gluténmentes pizzéria. Külön étlap a gluténérzékenyeknek, és külön a nem érzékenyeknek… Igaz olvastam már korábban, arról, hogy Olaszország a gluténérzékenyek mennyország… na de hogy ennyire? Álmomban sem gondoltam volna.

Voglia di pizza, ez a mennyország első helye.. Vékony tésztájú, puha, bazsalikomos, szalámis, sajtos, isteni.. Néhány percig szavakat nem találtam. Sosem ettem még ilyen finom pizzát mióta gluténérzékeny lettem.

logo-c

Az árak egyáltalán nem voltak vészesek: a sima pizza 9 euro volt, amíg a gluténmentes 10 euro. Persze az extravagánsabb pizzák drágábbak voltak, de a különbség mindenhol az az 1 euro volt, ami szerintem egyáltalán nem vészes. A kiszolgálás is tökéletes volt, és még egy idős zenész is harmonikázott nekünk vacsora közben, ami még különlegesebbé varázsolta az esténket. Erre a helyre minden esetre többször visszatértünk.

img_0899

Megérkeztünk és ez volt a lényeg. A vacsora, a város hangulata és a meleg esti séta feltöltött minket, és készen álltunk a következő túrás, fárasztó, de élményekkel teli napokra.

Hamarosan folytatom a második nap beszámolójával.

Addig is arrivederci!

Dóri

#úticél:Róma

Mint már az első bejegyzésben is említettem, életem egyik legszebb nyaralását, Olaszországban töltöttem. Nem csak azért, mert a szerelmemmel utaztam és töltöttem 8 csodálatos napot, hanem azért is, mert végre értelmet nyert a ‘gluténmentes pizza lehet finom is’ fogalom… de az ételekről majd később!

  • Hogy is fogtunk neki az utazás megtervezésének?

Február végén gondolkoztunk azon, hogy hova is mehetnénk a nyáron. Nem volt semmiféle szempont, csak az hogy viszonylag költséghatékonyan oldjuk meg az utazást. Ugyanis azt az elvet valljuk, hogy világot látni megyünk, és ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, nem kell 5*-os szállodában lakni, és business osztályon utazni egy repülőn. Nyilván a legtapasztaltabb utazók számolgatnak, hogy mikor a legjobb repjegyet venni (általában hét elején, reggeli vagy esti órákban a célszerű), de nekünk pont szerencsénk volt: 8600 Ft-ért találtunk jegyeket oda, egy főnek… Azaz, ha egy kicsit osztunk-szorzunk, akkor két főre, oda-vissza repülőjegyet vettünk kevesebb, mint 36 ezer forintért. Ami valljuk be őszintén nem túl drága… Szóval legalább már a repülőjegyünk megvolt, a szállást pedig hagytuk későbbre.

d614358fc83f7c6959a3d7b7e8ba902b

  • Lassan szállást is kéne foglalnunk…

Ez a mondat pontosan 1 hónappal az utazás előtt hangzott el közöttünk miután több, mint egy hónapon át kerestünk Couchsurfing-en megfelelő szálláshelyet, mint később kiderült, teljesen hiába. Vagy nem válaszoltak a surfölők, vagy főként egyedülálló férfiak ajánlották fel takaros kis otthonukat fiatal, attraktív nőknek.. Nos igen, éreztük, hogy ezzel nem fogunk egyről a kettőre jutni, muszáj volt eggyel drágább megoldást találnunk, és ezért választottuk az Airbnb-t. Sokan kérdezték tőlünk, hogy nem tartunk a megosztáson alapuló, netes, “veszélyesnek” titulált helyektől? Kezdetben a mindkettőtől tartottunk.. De aztán eldöntöttük, hogy Airbnb-n keresünk szállást. Előtte kaptunk rengeteg hasznos tanácsot a barátainktól, hogy hogyan is érdemes szálláshelyet keresni:

  • Első és legfontosabb, hogy ha még olcsóbban szeretnél utazni az Airbnb-vel, hívasd meg magad valamelyik ismerősöddel, aki már rendelkezik fiókkal, ugyanis a rendszer úgy működik, hogy ha meghívnak téged, akkor te is kapsz 8-9000 Ft kedvezményt az első utazásodból, és a meghívó küldő is kapd majd 23 ezer forint körüli összeget, ha valóban elutazol arra a helyre, ahová először mész az Airbnb-n keresztül.. Tényleg megéri!
  • Olyan szállásgazdát keress, akinek van legalább 2-3 értékelése. Hidd el, abból ismered be a potenciális szállásadót talán a legjobban.. Más emberek tapasztaltai nem mindig a legjobbak, de ebben az esetben másra nem nagyon számíthatsz.
  • Központ környékén keress szállást, ha még olcsóbban szeretnél utazni, mivel megspórolod a tömegközlekedésre elköltött sok eurót. Ez sajnos nekünk nem sikerült, de azóta tanultunk a dologból, és a mostani prágai utunkra már a központban foglaltunk szállást.

d50cf906de92bbd8a6d8d2e219bb07f5

Nem sokáig húztuk az időt, le is foglaltuk drága olasz barátunk Albertonak a nappaliját, mindösszesen 29 663 Ft-ért 7 éjszakára, 2 főnek… Ugye, hogy milyen baráti ár? És akkor még nem is sejtettük, hogy a nappalival együtt, egy olasz barátra is szert tettünk.

Összefoglalva eddig az piszkos anyagiakat: 1 hónapunk maradt az utazás napjáig… Eddig úgy álltunk, hogy egy főre költöttünk

  1. 18 000 Ft-ot oda-vissza repülőjegyre
  2. és… 15 000 Ft-ot szállásra 1 hétre

Ha belegondolunk, ahhoz képest, hogy minimális összegből terveztük kihozni a szállást és az utazást, nagyon jó arány. Már csak a belépőjegyekért és az ételért kellett fizetni… és azt gondolná az ember, hogy mivel egy gluténérzékeny nehezen talál éttermet, ahol ehet, és ha talál is ott horror árakon juthat hozzá a pizzához, vagy a carbonárához, az nagyon téved.. Na de erről részletesebben a következő bejegyzésben mesélek.

Dóri

(a képek forrása: pinterest.com)